Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
Mennyei Atyánk a végtelen energia, élet és bölcsesség forrása. Mi olyan hamar megfáradunk, erőtlenné válunk, annyira véges a bölcsességünk, és ha nem értjük, hogy mi miért történik az életünkben, akkor olyan könnyen elcsüggedünk, magányosnak, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. És itt nincs különbség az emberek között, a legkiválóbbak is elfáradnak, meglankadnak és elcsüggednek. Semmi baj nincs ezzel. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire szükségünk van a mi mennyei Atyánkhoz való kapcsolódásra, a Tőle való függésre. Maga Jézus is ezt élte át. Ezért volt az Atyával való kapcsolata a legfontosabb számára a földi életében is. Ezért tudta szárnyalva, lankadatlanul végezni a szolgálatát. Szaladjunk mindannyian mennyei Atyánk karjaiba, bízzuk rá magunkat teljesen! Nem baj, ha nem értjük a dolgokat, Ő mindent ért, és mindent eltervezett számunkra. Nála a mi erőnk is megújul, hirtelen annyira feltöltődünk, hogy a lelkünk szárnyalni fog, és gyönyörűségünket leljük a szolgálatban, a Neki való engedelmességben.
