Nagy az Úr, és méltó a dicséretre Istenünk városában, az ő szent hegyén. Szépen emelkedik az északi oldal felé a Sion hegye, az egész föld öröme, a nagy király városa. Palotáiban Isten van jelen, úgy ismerik ott, mint menedéket. Mert íme, a királyok összegyűltek, és mindnyájan tovatűntek. Mihelyt meglátták őt, elcsodálkoztak, megijedtek és szétfutottak. Rémület fogta el őket, olyan fájdalom, mint a szülő asszonyé. A keleti széllel összezúztad Tarsís hajóit. Amiről hallottunk, azt meg is láttuk a seregek Urának városában, Istenünk városában. Örökre megerősítette azt Isten! Szela
Képzelj el egy ókori várost, körülvéve vastag falakkal, ágaskodó tornyokkal, palotákkal. Számold meg tornyait, nézz föl bástyáira, járd be palotáit!…Korah fiai erre kérték fel kortársaikat és most bennünket is ebben a zsoltárban. A nagy, dicsőséges és erős Isten városa Sion. A számára elkülönített hegy az ő dicsőségét és hatalmát tükrözi, védő karjának, oltalmának erősségét hirdeti. Nincs ellenség, ami megállhatna előtte, már látványától meginognak és félelembe esnek azok. A tengerek rettegett királyai válnak semmivé leheletének erejétől. Látod már milyen erős és hatalmas király oldalán állsz? A nagy Király oldalán. A győztes oldalán! Szent templomában, tested palotáiban jelen van. Örülj, Ő erősíti falaidat! S e tette örökre szól. “Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak.”
