Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled. Nem marad el tőled, és nem hagy el téged. Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat.
Józsué újra meg újra előkerül a vezetésről szóló tanításokban, és ezek többnyire valahogy kiemelik a vezetőket a hétköznapi emberek sorából, mintha többek lennének az átlagnál, nehezebb, fontosabb feladatuk lenne a többiekénél. Talán be se merjük magunknak vallani, hogy így gondolkodunk, észrevétlenül is így működünk. Pedig nem egyedül Józsué feladata erősnek és bátornak lenni! Mózes felszólítása először Izráel egész népéhez szól: legyetek erősek és bátrak! Majd felszólítja Józsuét is: légy erős és bátor! Ugyanaz a feladata a vezetőnek, mint mindenki másnak! Isten tehát nem úgy gondolkodik, mint mi, nem ad magasztosabb küldetést és csillogóbb elhívást a népe vezetőinek, mint bármely más gyermekének. Csupán azt a feladatot bízza rájuk is, amit a többiekre is. Éppen azért, mert abban a közös feladatban kell vezetniük másokat. Ha még Jézus is átadta minden kiváltságát nekünk, miért ne tennénk mi is ezt testvéreinkkel?
