Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg nekünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly vagyok, hogy tegyem világossá, amint szólnom kell. Bölcsen viselkedjetek a kívül lévők irányában, a kedvező alkalmakat áron is megvegyétek. Beszédetek mindenkor kellemes, sóval fűszerezett legyen, hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok.
Pál a kolosséiaknak arról ír – igazából bátorítja őket –, hogy folytassák a részvételüket a szolgálatában, missziójában. Egy olyan misszióban, ami közvetlenül az ÚR fennhatósága alá tartozik. Az imádság azon kívül, hogy saját hasznukra is lesz, utat nyit a misszióban is, hiszen Krisztus hirdetésében nyit meg utakat a kívül valók felé. A Szentlélek munkáját segíti, bölcsességet hoz, s keresi az alkalmat kihirdetni az Isten királyságát. Változást hoz a misszióban szolgálók életébe is.
Pál sürgetését olvassuk a sorok között: szükséges dolog az imaszolgálatotok, legyetek missziós társaim az imádságban, így együtt hordozva a szolgálat terheit. Bizony, mindannyiunkra szükség van ahhoz, hogy elérjük az elveszetteket.
Gondolkodtál már így Pál szavain, hogy személyesen hozzád szólnak? Hogy keresd a lehetőséget, az alkalmat, hogy a szavaidon, az életeden keresztül kijelentsd, hirdesd Jézus életét mások számára? Az egyház úgy lesz működőképes, ha annak minden tagja felismeri az imádság szerepét, erejét. Micsoda kincsek, ékszerek lesznek rajtunk majd a másokért – szolgálóinkért, kívül valókért – elmondott, meghallgatott imádságaink! Készen állsz a kihívásra: a másokért állhatatosan, éberen, hálával elmondott imádságokra?
