Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Képzelj el egy ókori várost, körülvéve vastag falakkal, amelyekben kapuk voltak. Ezután olvasd el a Jel 21,9-21 szakaszt. El fogsz ámulni a város és a városfalak méretein és anyagain. Soha senki sem látott még akkora gazdagságot és ragyogást, mint amit mi fogunk látni. De nem ez a legcsodálatosabb. A város temploma a Mindenható Úr és a Bárány. A templom Isten otthona, lakhelye volt eddig az egész Bibliában. Az ószövetségi irásokban a szent sátor, a két templomépület, az újszövetségi írásokban pedig Jézus fizikai teste, utána a gyülekezeti közösség és a hívő ember fizikai teste. Emellett van a mennyben is egy templom, a Jelenések könyvében többször találkozunk vele, Mózes ennek a mintájára készíttette el a Szent Sátort. De most a mindenható Isten és a Bárány a templom. Önmaguk lennének a saját otthonuk? Nem, Ők a mi otthonunk lesznek. Most Isten a Szent Szellem által bennünk lakik, akkor mi fogunk Benne lakni. Az Ő dicsőségében, világosságában, ragyogásában. Ez a Vele való egységünk csúcsa. Most még Krisztusban vagyunk, élünk hit által, akkor pedig a Szentháromság Istenben leszünk egy örökkévalóságon át.
