Mk 10,35-45
Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha
megtennéd nekünk, amit kérünk. Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg
nektek? Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal
kezed felől üljön majd a te dicsőségedben. Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit
kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e
keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Ők pedig így
feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom,
kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem,
megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom
megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett. Amikor ezt a többi tíz meghallotta,
megharagudott Jakabra és Jánosra. De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok,
hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik
hatalmaskodnak fölöttük. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni
közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki
rabszolgája! Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Jézus tanítása a vezetésről és a szolgálatról teljesen más, mint a világ tanítása.
Forradalmian új, nagyon meglepő. (Ahogy Jézustól megszokhattuk.) Az igazi lelki vezetés
egyáltalán nem vonzó a test, a “szarx” számára. Szenvedéssel, a rabszolgai lét vállalásával
jár. Jézus felemeli a rabszolgai lét, a szolgálat értékét. Óriási méltóságot ad annak, ami a
világ szemében teljesen megvetett és ezt a saját példájával igazolja. Az egész
világegyetemben Isten a legnagyobb Szolga és Úr egyszerre. Ezt az óriási ellentmondásnak
látszó állítást csak az agapé szeretet lényegének a megértése tudja bennünk feloldani.
Valójában nem mi szolgáljuk Jézust, hanem folyamatosan Ő szolgál minket, Ő szolgál
felénk, Ő épít minket, Ő keresi a javunkat, és Ő adta az életét Megváltóként értünk,
feltámadottként nekünk, hogy a Szentlélek által a velünk való egységben, bennünk élhesse
azt, mi pedig Őbenne.
Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 13
Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
